2004 április 29.-én megismerkedtem a férjemmel,két hét múlva megkérte a kezemet és rá 2 hétre oda költöztem hozzá.

Tudtam,hogy Ő az IGAZI,bár a köztünk lévő 16 év korkülönbség sokakban kétségeket keltett.

Mindig is beszéltünk róla,hogy szeretnénk gyereket,de voltak még terveink,amiket mindenképpen meg akartunk valósítani előtte.

2006.-ban elkezdtük felújítani párom családi házát,hogy a költözés után már ne legyen akadálya a gyermekáldásnak.

Sosem védekeztünk kézzel fogható módon,mégis meglepett,amikor 2007 decemberében párom azt mondta szex közben:"most csináljunk végre babát".

Azonnal mentem a gyógyszertárba magzatvédő vitaminért,mivel biztos voltam benne,hogy ott és akkor megfogant a babánk.....de két hét múlva megjött,és én olyan csalódott voltam,mint még soha.

Következő hónapban költözés....az egyik szobát direkt fehérre festettük,hogy majd,ha terhes leszek,akkor festjük olyan színre,ami a baba neméhez passzol.......de újra megjött.

Nem értettem,hogy mi történik,miért nem sikerül.Csalódott voltam.....nagyon.Nem akartam elfogadni,hogy a szerelmünk nem akar beteljesedni.

Szerencsére a nőgyógyászom nem várt sokáig a kötelező vizsgálatokkal. Nem találtak semmit,ami magyarázatot adhatott volna,ezért elkezdték a férjemet vizsgálni.

Az első spermakép vizsgálat eredményéért én mentem,mert Ő dolgozott......izgatott voltam,alig bírtam kivárni,hogy a kezemben legyenek a leletek.Rohantam a kocsihoz,hogy a jó hírrel azonnal hívjam majd a párom.....és az eredmény:"a mintában nem található értékelhető sejtes elem".

Nem kaptam levegőt.......telefonáltam,de a sírástól nem tudtam beszélni.......zokogtam csak percekig és nem akartam elhinni,hogy talán sose lehet babánk. Összeomlottam.

Pár nap múlva az andrológus azt mondta,nem lesz baj,majd felír valami gyógyszert és minden rendben lesz.4 hónapos clostilbegyt kezelés következett,majd 2 hónap szünet és újabb 3 hónap gyógyszer.

Az eredmények sokat javultak,de a baba mégsem jött.

Ekkor kértünk időpontot a Budai Meddőségi Központba..........